A mobilhálózat egy bázisállomásának vagy cellájának egyedi azonosítója. Ez az azonosító teszi lehetővé a hálózat számára a mobil eszközök lokalizálását és a megfelelő bázisállomáshoz való csatlakozás kezelését.
Pl.: 12345
Az adott távközlési vagy telekommunikációs termék egyedi termékazonosítója. A gyári számok segítenek a termékek nyomon követésében és azonosításában a gyártási és forgalmazási folyamat során.
Pl.: FXNDW19A08101016
A telefonhálózatban használt egyedi azonosító szám, amely egy előfizetőhöz vagy szolgáltatáshoz tartozik. A hívószám tartalmazza az ország- és körzetszámot, valamint az előfizető egyedi azonosítóját.
Pl.: 36303138934
Az internetes kommunikációban használt egyedi hálózati azonosító, amely lehetővé teszi az eszközök közötti adatcserét. Két fő verziója létezik: az IPv4 és az IPv6. Az IP-cím lehet statikus (állandó) vagy dinamikus (változó), és meghatározza az eszköz helyét a hálózati topológiában.
Pl.: 192.168.1.1, 2a00:1110:204:dc8c:5a12:3ff:fe04:506
A hálózati interfész egyedi, gyártó által hozzárendelt 48 bites fizikai címe, amely hat, kettősponttal vagy kötőjellel elválasztott hexadecimális számcsoportból áll. Az első három csoport a gyártót azonosítja (OUI), míg a második három az eszköz egyedi azonosítója. Elsődleges szerepe a helyi hálózaton belüli kommunikáció címzése.
Pl.: 85:76:37:F1:6E:CF
15 jegyű egyedi szám, amely a mobilhálózat előfizetőjét azonosítja. Az IMSI tartalmazza az ország kódját (MCC), a szolgáltató kódját (MNC) és az előfizető egyedi azonosítóját (MSIN). A SIM-kártyán tárolódik és kulcsfontosságú a hálózati hitelesítés során.
Pl.: 216301037728063
15 jegyű egyedi azonosítószám, amely minden mobil eszközhöz hozzá van rendelve. Az IMEI segítségével azonosítható az eszköz típusa, származása, és lopás esetén letiltható a hálózati hozzáférése. A hálózat üzemeltetői ezt használják az eszközök hitelesítésére.
Pl.: 861471041955666